Csuvi uraság gyönyörűen végigcsivitelte a névnapomat,
annak ellenére, hogy nekem nagyon rossz napom volt, ezért neki raboskodnia kellett :
ebből arra következtetek, hogy jól van, ha pedig jól van, akkor nyilván eszik is -
ám én azt nemigen láthatom, Csuvika legújabb házirendje szerint.
Úgy látszik, nincs nekem megbocsájtva a sok kis ketrecben altatás,
meg főleg az a két nap, amit abban kellett töltenie, a rengeteg potyogás miatt :
ha jól emlékszem, azóta nem hajlandó a kezemből enni,
mióta kiszabadult az akkori rabságból.
A kis ketrecben máshonnan nem ehetett, csakis a kezemből
(mikor már egyáltalán képes és hajlandó volt enni),
és talán azóta a kezemhez az a szörnyű két nap kapcsolódik a fejében.
Szegény kicsikém...
Vilűgéletében jobban szeretett a kezemben tartott,
mint a helyükön lógó tálkákból enni (mióta csak ketten vagyunk, azóta különösen),
és most elromlottak a szertartásaink, nem bízik már bennem, inkább eszik egyedül.
Késő este általában engedi, hogy nézzem, sőt örül is a társaságomnak,
de napközben legtöbbször abbahagyja az evést, ha odalépek mellé.
Nem emlékszem, hogy valami bajt okoztam volna neki mostanában evés közben,
úgyhogy csak a nem evős két napra gyanakszom, hogy akkor romlott el valami.
*
*
De azért ez nem olyan nagy baj - lényeg az, hogy eszik, akár velem, akár nélkülem.
És biztosan eszik, ha van kedve egész nap csiripelni.
És miből eszik ?
Ez a másik újdonság : amennyire látom, kizárólag a piros tálkából.
Napok óta nem láttam máshonnan enni, és nem is fogy a hami a többi etetőből.
Hogy ez miért van, az megint csak az ő titka.
Eredetileg mindig is a piros tálka volt az ő kedvence, a sárga meg Csivikéé :
mindkettőben PRESTIGE eleség van, a sárgában alap, a pirosban PREMIUM.
Csivike halála után szegény kis árvám átszokott a sárga tálkára,
mintha ily módon is emlékezni akarna Csivikére -
ám ez nem jelentette azt, hogy a többi edénykére rá se néz.
Azóta hol a piros, hol a sárga volt a kedvence, de mindig evett másból is.
Most meg nem kér semmi mást, csak a PREMIUM-ot.
Semmi baj, mert a PREMIUM remek kis keverék, a legjobb mind közül -
de akkor is érdekes, hogy hirtelen így semmibe veszi a többit.
Igaz, lassan nekem is uszonyaim nőnek,
mert mostanában szinte kizárólag halkrémeket eszem -
na de minden bolondériámat nem kéne átvennie Csuvikának !
*
És ha már a piros etetőnél tartunk :
feltűnt az előző bejegyzés kinagyított képein,
hogy azokon meg tudom magyarázni nektek,
miért nem operáltathatom meg a szememet, míg Csuvika él.
(Már feltéve, hogy én temetem el őt, és nem ő engem.)
Az a sok kis sárga szemét a piros etető oldalán nem azért van ott,
mert nem tartom elég tisztán a madárkámat,
hanem azért, mert a maghéj, a tollpor, a szétszórt eleség mindenütt ott van,
folyamatosan termelődik, ez a madártartással együtt jár.
Száll és tapad mindenhova ez a sok kis apró, majdnem láthatatlan szemét :
tele vele orrom, szám, fülem, szemem - és ez így lenne a műtét után is.
Akkor pedig pár hétig nagyon vigyázni kell majd a szememre -
hava tegyem addig Csuvikát ?
Ki van zárva, hogy egygazdis madárka mellett
meg lehessen operálni annak az egy szál gazdinak a szemét.
*
De nem ez a lényeg, ez csak úgy eszembe jutott.
Igazában csak azt akartam elmesélni, hogy Csuvika kizárólag a piros etetőből eszik.
Neki biztos abban van a halpástétom. :)
*
*
*
*
20.01.21.
Új kommentek