(A képek nem mindenhol illeszkednek a szöveghez :
ahova nem készült megfelelő illusztráció,
oda beteszem a Lifegőkirály sztárfotóit. - gondolom, ezt senki se bánja.)
*
*
Nem azért választottam ezt a címet a mesének,
mert a héten végre átestem a rég aktuális, megkésett kopasztáson,
hanem azért, mert még mielőtt ez megtörtént volna,
Tündérbanyácskám úgy döntött, hogy majd ő kezelésbe veszi a túlnőtt hajamat.
*
*
Nem akartam hinni a saját.... mimnek is ?.... bőrömnek,
amikor húsvét vasárnap estéjén azt éreztem, hogy valaki matat a fejemen.
Csuvika még falatozott a kezemben tartott etetőből,
de Csivike már befejezte a táplálkozást, felvonult a kakasülőre,
ott várta türelmesen, hogy majd kap vizet a rácsos labdára,
ha Csuvika is végzett az evéssel, és felszabadul a kezem.
*
*
Mivel Csuvira figyeltem, a fejemet eléggé közel dugtam a rácshoz -
de hát túlságosan közel nem tudom dugni, hisz mindenfélék állnak ki belőle.
Legalábbis én úgy képzeltem, hogy nem vagyok Csivike közvetlen közelében,
épp ezért azt hittem, valami hegyes kis ágnak nekinyomtam a fejemet,
amikor az első szúrást (vagy mit) éreztem rajta.
Ám a szurkálás ismétlődött, anélkül, hogy megmozdultam volna.
Nocsak ! Olyan ág szurkál, ami el tud sétálni a helyéről ?
*
*
Fölnéztem Csivikére : ártatlan képpel nézett vissza rám,
mint akinek fogalma sincs semmiről, nem is tudja, most miért szemezünk.
Ám ahogy újra lehajtottam a fejemet, a szurkálás kezdődött elölről.
Ekkor már sejtettem, hogy nem szurkálás, hanem tépkedés :
Csivi Pipi fölfedezte magának a hajamat, és kinevezte játékszernek.
Viszont annyira valószínűtlen volt az egész, hogy igazában nem is hittem el.
*
*
Csivike viszont másnap biztosított róla, hogy nem csalás, nem ámítás :
igenis ő rendezkedik a hajszálaim között, mert pont csőrre esnek neki.
Ha hagytam ilyen hosszúra nőni, hogy belógjon hozzá a rácson keresztül,
akkor csak viseljem el szépen, hogy ő unalmában játszik vele, míg Csuvit etetem.
Ekkor már kezdtem elhinni, hogy jól érzem, amit érzek,
de teljesen biztos csak utólag lettem benne, amikor túlestem a kopasztáson.
Mivel az egycentis hajam nem tud belógni Csivikéhez, a szurkálás is megszűnt.
Vagyis biztos, hogy nem szurkálás volt, hanem igenis tépkedés -
én meg orvul elrontottam szegény madárkám éppen csak fölfedezett játékát.
Ugyanis ő vasárnap és hétfőn tépkedett, én meg kedden mentem fodrászhoz.
*
*
Hát így megy ez, kérem.
Csivi Pipi intelligens nőszemély,
pontosan tudja, hogy a dolgokat nem csk arra lehet használni, amire valók.
De hogy még a fejemen is munkalehetőséget talál magának, az azért meglepett.
Hiába : az én szegényes fantáziám nem veheti fel a versenyt az övével.
*
*
Nem csak okos a kis drágám, hanem bátor is :
nincs a kezemhez szokva, mégis engedte tegnap, hogy segítsek rajta.
Ugyanis a csőrébe akadt egy pici kis tollpihe, amitől nem tudott megszabadulni,
és amit én csodálatosképpen észrevettem, sőt láttam is a vaksi szememmel.
“Ne félj, Csivi, segítek !” – mondtam én, és benyúltam a bothoz, ahol ült.
Első nekifutásra azonban nem sikerült megfognom a tollacskát
(annyira jól mégse láttam),
és Csivike nem akart több próbálkozást, közvetlen közelből.
Megtalálta a számára biztonságosabb megoldást :
fölszaladt a kakasülőre, és a rácson keresztül nyújtotta nekem a csőrét,
hogy tessék, itt van, így most már megpróbálhatom újra, mert köztünk van a rács.
Sikerült is azonnal megszabadítanom a kéretlen ékességétől,
ő viszont még emésztette egy darabig az eseményeket, szegénykém.
Hiába értette (mert egész biztos értette), hogy mit akarok,
azért mégiscsak megijedhetett, amikor kalitkán belül ért hozzá a kezem.
*
*
Pedig újabban esténként kifejezetten kéri a kezemet, szintén kalitkán belül.
Olvadoztam is tegnap, mert olyan élményben volt részem,
amilyennel már rég nem kényeztettek a madárkáim :
mindketten a tenyeremből falatozták a zabot.
Két tündér kis talpacska nehézkedett kétfelől a kezemre -
mert arra azért vigyáztak, hogy egyik lábuk a boton maradjon - biztos, ami biztos.
*
*
Csivike kezdett a kezem után kapkodni két vagy három nappal ezelőtt,
amikor cseréltem este a nagy kölesfürtöt a kalitkában.
Nem engedte, hogy helyére akasszam a szép új fürtöcskét,
előbb meg akarta kóstolni, mégpedig a kezemből.
Ezzel a mutatvánnyal azóta bővültek az esti szertartásaink :
a kölescsere napok óta úgy zajlik, hogy Csivike ellenőrzi az új fürt minőségét,
mielőtt kegyesen engedélyezi, hogy fölakasszam a helyére.
Igazában persze le akarná kopasztani, szét szeretné dobálni azon nyomban,
ezt viszont mindeddig igyekeztem megakadályozni,
mert sajnáltam a kivételesen gyönyörű, hatalmas fürtöket.
De majd nyújtok be nekik este rusnyább kölest, direkt szétcincálás végett -
hadd örüljön az én kis rontópannám !
Csuvika meg úgyis csatlakozik, akármit csinál Csivike.
*
*
Sőt !
Csuvika nem csak csatlakozik – van, mikor ő az úttörő.
Ám hiába úttörő szegénykém,
a legritkább eset, hogy tartósan élvezhetné is azt, amit épp fölfedezett magának.
Ugyanis jön a Banya, és garantáltan elzavarja őt az új játéka mellől.
*
*
Talán még húsvét hétfőn történt, hogy Csivike eltűnt.
Már nem emlékszem, hogy honnan álltam föl, de itt voltam a szobában,
biztosan tudtam, hogy Csivinek a kalitkában kell lennie,
mert kirepülni nem hallottam.
Viszont amikor odaléptem a sarokba, hogy ellenőrizzem a szárnyas ifjúságot,
csak Csuvikát láttam a ketrecben (akit egyébként is könnyebben észreveszek),
Csivi nem volt sehol, akárhogy meresztgettem azt a fantasztikus szememet.
Már szinte rémüldözni kezdtem, de közben röhögtem magamon,
hisz a föld nem nyelhette el pici tündérkémet,
és nyilvánvaló volt, hogy máshol nem lehet, csak a kalitkában.
De hol ?
*
*
Na hol ?
Hát a jobb sarokban,
azon a homokos edényhez vezető, lejtős ágacskán,
amit több hónappal ezelőtt szereltem föl, de idáig sose használta senki.
Csuvika fedezte föl, úgy egy héttel ezelőtt :
amikor először láttam őt ott, éppen abban mesterkedett,
hogy elrágja a zöld kis műanyag ülőrúd rögzítő spárgáját.
Csivike is éppen spárgát gyilkolt az itató mellett,
hát Csuvika is keresett magának valami rombolnivalót.
(A zöld kis ülőrudak közül sajnos már csak egy van épségben,
a többinek mind letörtem a rögzítő kis fülét, kalitkazuhanyozások alkalmával.
Nekimentem velük hol valami bútornak, hol egy ajtófélfának.
Így most már – egy kivételével – mindegyik spárgával van rögzítve,
miután tüzes szöggel kilyukasztgattam a hátlapjukat.)
*
*
Szóval Csuvika ezt a spárgát szerette volna likvidálni -
de persze nem tehette, mert a Banyának egy idő után feltűnt,
hogy senki se cibálja a farkincáját és senki se sír, hogy foglalkozzon inkább vele,
így elindult körülnézni, hogy mi ez a nagy csönd, hova lett Csuvika.
Talán mondanom sem kell, hogy aznap Csuvicsek nem jutott le többé a sarkába.
Irigy kis boszorkám képes volt ott ülni fölötte tétlenül a boton
(ő maga akkor még vélhetően nem jött rá, hogy is kell a lejtős kis ágra rálépni),
és inkább unatkozott, de őrizte a lejáratot, nehogy Csuvika lemehessen.
*
*
Azóta már rendeződött a helyzet : hol egyik, hol másik kuporog lent a sarokban.
Szorgos munkálkodás hangjait hallom onnan folyton, mert időközben fölfedezték,
hogy akadnak ott rágni való botok is, és azok finomabbak, mint a spárga.
*
*
De azért ne fakadjatok sírva :
van Csuvikának olyan játéka is, amit nemigen irigyel tőle Csivike.
Mégpedig a lifegő.
Nem mondom, hogy Banyácskám nem szereti,
de ő nem használja olyan ügyesen kézként a lábát, mint Csuvika,
így valószínűleg nem talál benne annyi élvezetet, mint a Lifegő Kék Királya.
Csuvika lifegőzésben tényleg király – csak sajnos ritkán engedi magát fényképezni.
De ma éppen engedte – remélem, ti is ugyanúgy örültök neki, ahogy én.
*
*
*
*
*
(2018)
*
*
druszika 2018.04.07. 20:37:00
Az az érdekes, hogy a Csivike eltűnt feliratú fotón rögtön megláttam őt, viszont én Csuvikát nem találtam meg, pedig már sokszor átböngésztem. Úgyhogy kérem a megfejtést.
Tényleg már kezdtem sajnálni Csuvikát, hogy sehol nincs nyugta, nem engedi dolgozni a kis zsarnok lányka. Azt hiszem sajnos, hogy fel fogja fedezni Ő is a lifegőt, és ott akar dolgozni. Olyanok mint két egymásra féltékenykedő és irigykedő testvér.
Nagyon jók és szépek ezek a képek is.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.04.08. 03:15:36
hisz világéletében imádta ennek az elődjeit, ez meg most valamiért nem tetszik neki.
Jaj, de tündér volt ma este – ezt muszáj gyorsan elmesélnem !
Eddig is tudtam, hogy ő egy pedáns nőszemély – hát ma ismét meggyőződhettem róla.
Kicsit bonyolult lesz a mese, mert közben föl kell tekerned a harmadik képhez,
ahol Csivike látható a kakasülőn, és alatta a csipeszek is látszanak.
Nézd meg jól a képet : legalul van két fehér kölescsipesz (egyiknek csak a fele látszik) :
ez a két fehér csipesz az első lépcsőfok Csivikének a kakasülőhöz.
Ha a sarokboton ül, a jobb oldalira lép (aminek itt csak a fele látszik),
ha pedig a “saját” botjáról indul, amin a spárgát szokta rágni,
akkor a bal oldali fehér csipesz az első lépcsőfok.
Akár erről, akár arról startol, a következő lépcső a sötétzöld csipesz.
Azt is keresd meg a képen : kicsit följebb van, mint a fehérek, a kép jobb szélén.
Azért kell megkeresned, mert ez a csipesz a történet főszereplője. :-)
Csivike elindult fölfelé – történetesen a bal oldali, teljes egészében látható fehér csipeszről.
Ámde mindjárt el is akadt, rögtön az első lépésnél, a fehér csipeszen.
Láttam, hogy valami gondja van, csak azt nem láttam, hogy mi.
(Tényleg vak vagyok, mert öt centiről nem sikerült észlelnem a problémát.)
Csak ámultam, hogy mi ütött őrült madárkámba :
nem a zöld csipeszre lépett tovább a fehérről, hanem (és most megint nézd a képet)
képes volt a pirosra kapaszkodni, meg persze a rácsra, hisz a piros csipesz kifelé néz,
vagyis ő belülről csak a pici kis szárait tudta használni.
Onnan pedig nagy nehezen átmászott a sárga csipeszre, amiről már simán föllépett a kakasülőre.
Mint egy kis cirkuszi akrobata – komolyan mondom !
És mindezt miért ?
Kitaláltad már, hogy miért ?
Biztosan kitaláltad és jól gondolod : a zöld csipeszen díszelgett egy pottyantmány.
Kicsit előbb Csuvika falta ott az éjszakára felkötözött kölest a kakasülőn,
ő lehetett a tettes, én meg nem vettem észre, hogy mi csúfoskodik a zöld csipeszen.
De Csivike rögtön észrevette – és rá nem lépett volna, világ kincséért sem.
Hát nem egy tündér ???
Okos, igényes kicsi madaram !
(Csuvika nem ilyen háklis, illetve inkább kelekótya : ő simán belelép a trutyiba, ha úgy adódik.)
Hogy Csuvika hol van a nagy képen ?
Nézd meg újra ugyanazt, amihez eddig is föltekergettél : azon biztos megtalálod.
Ott van Csivike alatt, a “saját” botján, az itató bal oldalán. (Bár itt az itató nem látszik.)
A nagy képen ugyanitt keresd !
Azon is a saját botján ül, csak eltakarja őt az átlósan lefelé vezető külső bot.
De azért ha jól megnézed, láthatod – főleg a pocakját, de még a fejét is.
Hülye kérdés azon a nagy képen, hogy látjátok-e Csivikét, mert persze, hogy látjátok.
Jó vicc – hisz direkt őt fényképeztem, és megvilágítja a vaku.
Csakhogy a valóság egészen más, mivel az a kalitka legsötétebb fertálya, ott a fal mellett.
Csivit amúgy is nehezen találom meg mindig a kalitkában,
mert a színeivel valahogy jobban belesimul a háttérbe, mint Csuvika -
abban a sötét sarokban meg végképp nem vettem észre,
annál kevésbé, mivel addig még sose volt ott, arrafelé nem is kerestem.
Ehhez képest a képen szinte kiugrik a háttérből, és ordít, hogy itt vagyok. :-)
Szépen telt az esténk, nem volt semmi galiba.
Csuvika változatlanul nyüstöli a lifegőt, időnként odaszalad hozzá és játszik egy kicsit.
Édes volt pici korában : akkor annyira imádta az éppen aktuális lifegőt,
hogy evés közben is percenként elrohant, adott egy puszit a lifegőnek, és jött vissza.
Mintha csak nyugtatgatta volna, hogy ne félj, lifegő, mindjárt jövök.
Most azért ennyire már nem nagy a szerelem, de elég gyakran látogatja ezt a lifegőt is.
Érdekes, hogy Csivike erre nem irigy, nem féltékeny,
sőt puszta bosszantásból sem üldözi el mellőle Csuvikát. (Csak el ne kiabáljam !)
Lehet, hogy volt valami kellemetlen élménye ezzel a lifegővel, amit én nem vettem észre.
Mindenesetre Csuvika képeit én se győzöm nézegetni.
Úgy öt perc alatt készült az összes, illetve az itt láthatónál jóval több.
Nekem a legutolsó a kedvencem, a “Szevasztok !”
És tényleg szevasz, mert csorognak a könnyeim, nem látom már a betűket.
Pedig még a vendégkönyvbe is akartam írni....
Pussssz !
druszika 2018.04.08. 20:02:49
Remélem, hogy a ma estétek is szépre és nyugodtra sikerült.
Puszi Nektek!